Az állami támogatások mértékét tekintve éllovasok vagyunk, évente 1500 milliárd forintot fordítunk gazdaságfeljlesztésre, ennek ellenére leszakadunk. A bizonytalanság miatt dráguló hiteleken keresztül pedig újabb százmilliárdos terheket veszünk a nyakunkba. Kovács Árpáddal, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnökével beszélgettünk a jelenlegi gazdasági nehézségek hátteréről, és arról, hogy mi jöhet még?

hvg.hu: A reformfolyamatok leállóban vannak. Úgy tűnik, mintha nem tudnánk egyről a kettőre jutni. Mi az alapvető probléma?

Kovács Árpád. Évente 1500 milliárdot költünk el úgy, hogy nem látszik © Stiller Ákos

Kovács Árpád:Az utóbbi időben folyamatosan azzal szembesültünk, hogy miközben semmivel sem fordítunk kevesebbet különböző államháztartási területekre, egyszerűen nincs nyoma az áldozatvállalásunknak. Évente például mintegy 1500 milliárd forintot költünk el gazdaságélénkítésre úgy, hogy ennek hatása egyáltalán nem látszik. Ez azért is rossz, mert közismert, hogy Magyarországaz európai átlag egyharmadát fordítja kutatásfejlesztésre, az állami támogatások nagyságrendjében viszont az európai élmezőnybe tartozunk, mégis fokozatosan leszakadunk. Az okota közigazgatás zavaraiban látom: egy olyan átmeneti állapot alakult ki, hogy a régi rendszerektől megpróbáltunk megszabadulni, elmozdulni egy más típusú vezénylési mechanizmus irányába, de ez valójában nem indult meg. Szerintem méretbeli okokból. A kis és a nagy szervezeti méretek közti bolyongásból adódóan a legjobb ötletek is a visszájára fordultak. Ennek a hatására olyan jelenség állt elő, hogy a gyógyszer mellékhatása lett az erősebb.

hvg.hu: Hol lehetne változtatni?

K. Á.: Mi úgy gondoljuk itt az Állami Számvevőszéknél, hogy az államszervezet igazgatási minőségét kellene megváltoztatni. Vissza kellene térni olyan igazgatási mintákhoz, amelyek működtek és működnek. A reformot nem tartjuk egyenlőnek különböző kísérletekkel, pláne, ha ezek különböző elvetélt,számításokkal alá nem támasztott ügyekhez kapcsolódnak. Nyilvánvaló, hogy ha nincs kidolgozott működési modell – ami egyébként rendre visszatérő hiba –, akkor nagyon könnyen be is dőlnek a programok.

hvg.hu: Ennek mi az oka? Kapkodás, felelőtlenség?

K. Á.: Magyarországon erőteljesen érvényesül a pártpolitikai dominancia. A pártpolitikákat nem sikerült átfordítani egy tartós, domináns közpolitikai modellre. Ennek a hiányában lényegében birkózásokká alakulnak ezek a törekvések és nem egy közös, valamilyen algoritmusba rendezhető folyamattá. Mivel nincs közpolitika, így a felelősség sem osztható meg. A túlzott pártpolitikai dominancia miatt pedig előáll az a helyzet, hogy nagyon szűk körű reformműhelyekben készülnek különböző ötletek, amelyek dominánsan vezetői hatalmi pozíciókba került emberekhez kötődnek, személyfüggővé válnak. Ennek a legeklatánsabb példája talán az, hogy egyszer találtunk az Egészségügyi Minisztérium egyik szobájában 300 millió forintnyi el nem olvasott, föl nem nyitott, sőt még be sem listázott tanulmányt. Amikor elkezdtük felkutatni a felelőst, kiderült, hogy azok, akik annak idején ezeket a tanulmányokat megrendelték, különböző – nem feltétlenül kormányváltáshoz kötődő – változások kapcsán egy fél év múlva már nem voltak pozícióban. Az ilyen menedzselési problémák olyan mérhetetlen redundanciát okoztak az elmúlt években, amelyeket a világ egyetlen államháztartása sem bír el tartósan. hvg.hu: Simor András egy közelmúltban megjelent írása szerint 2000-2500 milliárd forinttal kellene csökkenteni az állami kiadásokat. Honnan lehetne ekkora összeget előteremteni?

K. Á.: Szeretném megjegyezni az arányok érzékeltetése miatt, hogy az összeg amelyről Simor úr beszél, a kétszerese az adósságszolgálatnak, körülbelül az önkormányzati rendszer teljes mérleg főösszegével egyenlő, vagy kétszerese az egészségügyi ellátórendszerre fordított kiadásoknak. Nyilvánvalóan ekkora összeget nem lehet a lakosságtól és a vállalkozóktól egyszerre elvonni. Ugyanakkor az is igaz, hogy a stabilitás hiánya jelentős ráfordításokat kíván. A hivatalnokok gyors cseréje, az átgondolatlan lépések, a futó programok félbehagyása, régiek újraindítása nagy összegeket emésztenek fel. Itt az ÁSZ-nál egyébként tettünk rá kísérletet, hogy a különböző egymást lerontó, félbehagyott programok különböző hatásmechanizmusait kiszámítsuk és az látszik, hogy egy hatékonyabb, jobb, következetesebb, adott távon óvatosabb munkával bizony nagyon sok pénzt lehetne megtakarítani.