Az Európai Unió gazdaságilag egységre törekszik, de különösen nagy figyelmet fordít arra, hogy a népek, népcsoportok identitása megmaradjon, őrizzék meg a szokásaikat, hagyományaikat, kultúrájukat. Az ismeretterjesztő tévécsatornák szinte mindegyikében sok-sok információt szerezhetünk más népekről. A turizmus fejlődése és terjedése ugyancsak segíti, hogy alaposabban megismerjük a világot, akár utcanézetből is.

Általános tudnivalók

A címek és a pozíciók itt nagyon fontosak, ezért megszólításkor feltétlenül használnunk kell a vendég pozícióját, tudományos fokozatát. Tehát egy Johann Smiedt nevű igazgatót, akinek például jogi doktorátusa van, Herr Direktor Dr-nak kell szólítani.
Mivel a németek a tanulást sokra becsülik, kiutazásunk előtt valamennyi, az érettséginél magasabb iskolai végzettséget írassuk rá névkártyánkra.

A magasabb rangú vendéget mindig egy alacsonyabb rangú vendég mutatja be. Ha egyszerre több vendég érkezik, elég csak a magasabb rangúval kezet fogni. A kézfogás határozott, közben pedig az illető szemébe kell néznünk.

Ha házaspárral találkozunk, természetesen először a feleséggel illik kezet fogni. A kézfogás Németországban rituálé. Ha többen találkoznak, ne nyújtsunk kezet valakinek egy másik kezet rázó páros fölött!

Ne sértődjünk meg azon, ha röviden üdvözölnek, gyorsan búcsúznak! Ez csupán azt jelenti, hogy a németek az üzleti életben is a hatékonyság hívei.

A tárgyalás nyelve a német, még ha a vendég beszél is például angolul. Üzleti leveleinket azonban írhatjuk angolul.

A kölcsönös ajándékozás nem szokás. Ha kiutazunk, akkor vihetünk magunkkal az országunkat vagy a cégünket bemutató albumot, térségünkre jellegzetes ajándékot, figyeljünk azonban arra, hogy annak értéke ne haladja meg a száz eurót. Németországban ugyanis az üzleti ajándékozást törvény szabályozza. A németekre jellemző, hogy az üzleti ajándéktárgyakat a cég emblémájával látják el.

Nagyon fontos a pontosság, ez alól még a forgalmi dugó sem ment fel senkit.

A németek büszkék kultúrájukra, történelmükre, termékeikre. A ruházatnak, a karórának, az autónak és egyéb anyagi státuszszimbólumnak nagy szerepe van náluk egy-egy ember megítélésében.

2. 2 Az üzleti élet

A kiutazók számára még egy információt kell adnunk: hétfőtől péntekig általában
a hivatalok 8:00 és 17:00 óra között,
a kormányhivatalok 8:00 és 12:30, valamint
14:00 és 17:00 óra között, illetve szombaton 8:30-tól 12-ig tartanak nyitva.

A találkozókat előre illik megbeszélni. Lehetőleg ne ajánljunk késő délutáni időpontot, mert a németek a munkaidő végén azonnal távoznak! Náluk nem divat a túlóra. Ha a tárgyalásunk belenyúlik az ebédidőbe, ne csodálkozzunk, ha nem hívnak meg ebédre; az üzleti partnerség nem jelenti azt, hogy szórakoztassanak is bennünket.

Az üzleti kapcsolat felvételéhez feltétlenül szükséges egy harmadik fél, aki bemutat majd bennünket egymásnak, és akire a bemutatkozó levelünkben hivatkozunk. A kapcsolattartás folyamán nagyon fontos, hogy a titkárnőkkel és az alkalmazottakkal kedves és jó viszonyt tartsunk fenn, mivel õk is továbbadják a vezetőknek a rólunk alkotott véleményüket.

A bemutatkozó tárgyalásokra a személytelen és hivatalos hangnem a jellemző, később azonban az aktuális kérdések megvitatását némi kedélyeskedés is megelőzheti. A bemutatkozást a névjegyek cseréje követi. A hivatalos névjegyen semmiképp ne szerepeljenek magánadatok! Mint mindig, itt se üljünk le addig, amíg a házigazda nem kínál bennünket hellyel! Ne lepődjünk meg, ha a német partner tájékozott ügyeinkben, és konkrét kérdéseket tesz fel! Mi maradjunk tartózkodóak és hivatalosak mindaddig, míg német partnerünk nem javasolja a közvetlenebb kapcsolatot!

A német cégeknél a döntést a legritkább esetben hozza meg egy személyben a vezető. Az a jellemző, hogy a döntéshozatalban több részleg is részt vesz, a résztvevők egymás közt pedig egyeztetnek. Nagyobb horderejű témákban az igazgatótanács dönt. A németek nem szeretik, ha a döntéshozatalkor nyomást akarnak gyakorolni rájuk, a túlzott partneri erőszakosság veszélyeztetheti az üzlet megkötését. A szerződések aláírásához feltétlenül vigyünk magunkkal írásos felhatalmazást, amely azt bizonyítja, hogy a cég nevében aláírhatunk.

A német üzletember gyakran igyekszik nyomást gyakorolni kedvezőbb kondíciók elérésével oly módon is, hogy sűrűn emlegeti vetélytársainkat. Tájékozódjunk a tárgyalások előtt, hiszen eleve vesztes a pozíciónk, ha a német partner ismeri jobban a piacunkat, versenytársainkat, az általunk ajánlott terméket.

A dicsérettől zavarba jönnek, hiszen ők maguk nem gyakorolják ezt a gesztust. Az az amerikai gyakorlat, hogy egy negatív állítást egy pozitív állítással vezetünk be: ez a németekkel szemben nem javasolt, mivel a német partnerünk ezt ellentmondásnak érzi.

A dolgozó németek mintegy 40%-a nõ, köztük azonban igen kevés tevékenykedik a döntési hierarchia tetején. A német férfiak rendkívül udvariasak, de az üzletasszonyokat nem veszik annyira komolyan, mint férfi partnereiket. Ezért ha nőként eredményt akarunk elérni, nagyon fel kell készülni, gondosan kell összeállítani mondanivalónkat, szigorúan fegyelmezetten kell tárgyalnunk. Ezen kívül előnyös lehet egy szigorúan elegáns nadrágkosztüm: ez ugyanis hangsúlyozza a nők "férfias" erényeit.

Ha az üzleti levelet ketten írják alá, ez azt jelenti, hogy az ügyben mindkét fél döntési jogkörrel bír.

A német pontosság a szállítási határidőkre nem mindig terjed ki. Előfordulhat, hogy jóval a határidő után szállítanak és nem is mentegetőznek túlzottan emiatt.

2. 3. Étkezés és más illemszabályok

Belépés előtt feltétlenül kopogjunk, és várjuk meg, míg betessékelnek bennünket!

Beszélgetéskor lehetőleg kerüljük a II. világháború és az antiszemitizmus témáit! Kitűnő téma a sport, elsősorban természetesen a futball, de a síelés, hegymászás, kerékpározás, tenisz, lovaglás is kedvelt beszédtéma.

A sörfogyasztás a német szokásokra abszolút jellemző, ez beszédtémának is jó, hiszen sok étterem saját sörfőzdével is rendelkezik.

Étkezés után mindenképpen ajánljuk fel, hogy fizetünk; vendéglátónk feltehetően ezt nem fogja megengedni, ám a tény maga kellemes gesztus lehet. Étkezésnél mindig használjunk evőeszközt - ez a németeknél alapszokás, gyakran még szendvicshez is!

Egy apróság: ne forgassuk meg kinyújtott mutatóujjunkat homlokunkon, ez komoly sértés: Németországban ennek az a jelentése, hogy "meg vagy bolondulva!".

A németek nem szeretik a feltűnést, csak a nagyon fiatalok kiabálnak át az utca másik oldalára. Ha fel szeretné hívni valakinek a figyelmét, emelje fel a kezét kifelé fordított tenyérrel, és nyújtsa ki a mutatóujját. Viszont az ujjával ne hívogasson senkit!

Természetesen a rágógumizást itt is - mint egész Európában - mellőzze!

2. 4. Még egy kis adalék

"A franciákhoz hasonlóan a németek is pénzt és energiát nem kímélve kezelnek egy olyan betegséget, mely nem is létezik, nevezetesen a hírhedt Kreislaufstörungot, vagyis a keringési zavart. Míg mi, többiek megtérünk a Teremtőnkhöz, amikor keringésünk leáll, addig a németek rutinszerűen felépülnek ebből az eseményből, és tovább folytatják hasznos és produktív életüket. Mihelyst belejönnek, a németek akár havonta kétszer is megengedhetnek maguknak egy-egy Kreislaufstörungot, méghozzá anélkül, hogy ez komolyabb mértékben hátrányosan érintené társasági életüket.
Ennek a rémisztő betegségnek egészen változatos kezelési módjai vannak. Bebizonyították, hogy a beteg igen pozitívan reagál például egy háromhetes görög tengerparti nyaralásra."

"A németek a határozott kézfogás hívei, amely megfelelő végrehajtás esetén legkevesebb fél tucat kisebb kézcsontunk ficamát eredményezi. A barátságos magatartás jelének tartják a másik kezének huzamosabb ideig tartó szorongatását. Ha valaki satuszerű szorításával éppen összeroppantja kezünket, és még akkor sem ereszti el, amikor már csillagokat látunk, és lassacskán elszáll belőlünk az élet, az mindössze azt jelenti, hogy az illető kedvel minket." (S. Zeidenitz és B. Barkow: Miért nem bírjuk a németeket? [Ford.: Polyák Béla] Pannonica K. Bp. 2000)