ÜZLETELŐ klub

ÜZLETELŐ klub hírei

Hogyan bánjunk angol üzletfeleinkkel?

Üzleti etikett - Nagy-Britanniában

Az Európai Unió gazdaságilag egységre törekszik, de különösen nagy figyelmet fordít arra, hogy a népek, népcsoportok identitása megmaradjon, őrizzék meg a szokásaikat, hagyományaikat, kultúrájukat. Az ismeretterjesztő tévécsatornák szinte mindegyikében sok-sok információt szerezhetünk más népekről. A turizmus fejlődése és terjedése ugyancsak segíti, hogy alaposabban megismerjük a világot, akár utcanézetből is.

Az üzleti élet internacionalizálódásának egyenes következménye, hogy napi kapcsolatba kerülünk német, amerikai, japán és ki tudja felsorolni, hány nemzet képviselőivel.

Hogyan fogadjuk őket, mire vigyázzunk? - ehhez szeretnénk most segítséget adni. Alaptételként azonban nem szabad elfelejtenünk: mindenkinek a helyi szokásokhoz kell elsősorban alkalmazkodnia. Az itt leírtakat tehát elsősorban akkor kell figyelembe vennünk, ha mi utazunk külföldre.

Ebben az írásunkban - természetszerűen - válogatásunk nem lehet kimerítően teljes, ám a forrásként használt könyvek további hatvan-nyolcvan országról adhatnak még tájékoztatást az érdeklődőknek. (T.Morrison: Meghajlás vagy kézfogás? Alexandra K. Bp. 2002 és Az üzleti kultúra enciklopédiája. Gemini K. Bp. 1998)

Általános tudnivalók

Az üzleti életben nem illik senkit keresztnevén szólítani; a helyes megszólítási forma: a Mr, Mrs, Miss, Dr., Professor, és ezekhez a megszólító nevekhez kapcsoljuk a családnevet. A lovagok esetében a bemutatkozásnál azok teljes neve hangzik el; például Sir Robin Butler. Ügyelnünk kell arra, hogy őt hivatalosan - írásban és szóban egyaránt - Sir Robinnak kell hívni. A felesége Lady Butler. Ha egy hölgyet például Lady Margaretnek szólítanak, azt jelenti, hogy ő saját születési jogán nemes.

A britek kézfogással köszöntik egymást, a nőknek pedig nem csókolnak kezet.

A skótokat angolul ne Scotchnak vagy Scotchmennek nevezzük, megnevezésük helyesen Scot vagy Scotsmen.

A kézfogást mindig a nő kezdeményezi. Ha pedig esetleg a királynővel találkozunk, akkor a köszönés is tilos, neki bókolni kell (férfiaknak fejhajtás, nőknek kis pukedli).

Legyünk udvariasak! Kérés esetén feltétlenül használjuk a "please"(kérem) és a "thank you" ('köszönöm') szavakat! Az "I beg your pardon" önmagában már azt jelenti, hogy nem értem, amit mondanak.

Kerüljük a hangoskodást! (Még a jóízű, nagy magyaros nevetéseket is mellőzzük!) Mellőzzük a beszélgetést a királyi családról (pletykák), a politikáról, a vallásról! Nem illik hosszan nézni valakit, nem illik tolakodni. Maximálisan tisztelni kell az "intim zónát": soha ne érjünk partnerünkhöz, ne álljunk szorosan mellé, eszünkbe ne jusson vállon veregetni például!

Az élet minden területén jól megalapozott szabályok (a "hagyomány") szerint folynak ott a mindennapok. A több száz éves intézményi rendszer (törvények, kormány, parlamenti rendszer, bíróságok stb.) erősítik a britekben a biztonságérzetet.

Ne lepődjünk meg, ha - akár félhivatalos, akár privát körben - az alkohol jobban fogy, mint más kultúrákban.

Ha rágyújtunk, kínáljuk meg a mellettünk állókat is! Természetesen be kell tartanunk a dohányzás alapszabályát: ahol nincs hamutartó, meg se kíséreljük, hogy rágyújtsunk.

1. 2 Az üzleti élet

Legalább néhány nappal korábban rögzítsük a tárgyalás időpontját. Késni tilos, az angoloknál az időnek nagy jelentősége van. A munkaidő 9-től 5-ig tart, a vezetők általában fél hatkor távoznak a munkahelyükről.

Az üzleti kapcsolatfelvétel mindig harmadik személy révén történjen; az angolok nagyon szertartásosak. A tárgyalások mindig rövid beszélgetéssel kezdődnek (például az időjárásról), és azzal is fejeződnek be. Az angolok szeretik a konkrét számadatokkal, táblázatokkal, kimutatásokkal alátámasztott ajánlatot, nem hívei az alkudozásnak.

A nőket maximálisan elismerik, megtalálhatjuk őket a legmagasabb beosztásokban is. Természetesen ők is hűvösek, szertartásosak, kerülik az érzelmi megnyilvánulásokat. Ezért - ha angolokkal tárgyalunk - teljes mértékben kerüljük az érzelmi ráhatást, emelt hangot, netán könnyeket!

A britek nem szeretik a gyors "nyomulást", nem fogadják el az amerikai stílust sem az üzleti életben, sem máshol. Ezért például, aki angolul kíván tárgyalni velük, igyekezzen az "angol"angolt beszélni.

Bizalmatlanságnak tekintik, ha a tárgyalások kezdetén jogászokat viszünk magunkkal. A szóbeli megállapodás, különösen akkor, ha kézfogással zárul, kötelező erejű, az írás csak megerősíti ezt. Ezért például nem felesleges, ha hazaérkezésünk után emlékeztetőt küldünk angol partnerünknek a tárgyalásainkról. Érdekes, hogy csak a legjelentősebb szerződéseket fogalmazzák meg az általunk ismert teljes jogi formák szerint.

Nagy-Britanniában az üzleti életben nem szokás az ajándékozás, esetleg akár megvesztegetésnek is tekinthetik ezt.

Az öltözék férfiaknál öltöny, természetesen a legkonzervatívabb színekben. A nyakkendő ne legyen csíkos, mert nagyon sokszor valahova tartozást (egy klubhoz, kollégiumhoz) jelent a különböző csíkminta.
A nők is öltözködjenek elegánsan - de semmi dekoltázs, és a szoknya is legalább térdig érjen! Ha a nő esetleg nadrágkosztümöt vesz fel, az sem lehet soha szűk.

1. 3 Étkezés és más illemszabályok

A szállodákban gazdag és bőséges reggelit adnak, az ebéd viszont nem hasonlítható a mi déli étkezésünkhöz. Többnyire könnyű ételeket fogyasztanak, sokszor nem is étteremben, hanem a cég büféjében. A vacsora időpontja változhat, este 7-től bármikor kezdődhet, akár este 10-kor is.

Feltehetően mindenki tudja, hogy az angol konyha nem igazán a gasztronómia csúcsa, de ha szeretjük a marhát, halakat, nem maradunk éhesek.

Étkezéskor a kezünket mindig tartsuk az asztal felett, csuklóban vagy akár könyökből feltámasztva (ám a "könyöklés" - tehát amikor a kézfejek a testünkhöz közelebb vannak, mint a könyökök - természetesen ott is illetlen)!
Ha a pincért hívjuk, elég, ha felemeljük a kezünket.
A munkáról csak akkor beszélgessünk, ha a vendéglátónk tereli erre a szót!
Ha át akarjuk adni a burgonyás tálat, például az asztalnál másnak, akkor azt mindig bal felé adjuk tovább!

Zsebre tett kézzel beszélgetni (mint ahogy nálunk is!) illetlenség. Nem divat a túl erős kézfogás. Ujjal ne mutassunk senkire, inkább a fejünkkel jelezzünk! Ne tegyük fel keresztben a térdünkre lábunkat, bokánkat! Nyilvánosság előtt nem szokás másokat megérinteni, a vállveregetés az angolokban kényelmetlen érzést kelt.

A "victory" - azaz győzelem - jelzésekor a mutató- és középső ujjunkat nyújtjuk ki, de a tenyerünk ilyenkor kifelé mutat.

1. 4 Még egy kis adalék

"Az igazság az, hogy az angolok nem szeretnek egymáshoz érni. A kézfogás ugyan elfogadott dolog, de illik gyorsan elintézni. (…) Üdvözlésképpen a férfiak is megpuszilhatnak nőket, célterületként azonban szigorúan csakis az arc jöhet számításba, és nem árt az óvatosság, mert a legtöbb nő csak egy puszit vár, és nem fogja odafordítani a másik arcát; úgyhogy egy második kísérlet könnyen frontálisan szájon találja őket; ez viszont már felér egy nemierőszak-kísérlettel."

"A rezzenéstelen ajak. Ezt az angolokra nagyon jellemző pózt úgy kell elképzelni, hogy az ember büszkén felveti a fejét, felső ajkát rezzenéstelenül tartja (elkerülendő annak érzelmekről árulkodó remegését), közben támadó lábával kicsit előrelép (ez határozottságot sugall). Ebben a testhelyzetben már beszélgetni sem könnyű, de gyöngéd megnyilvánulásokra aztán végképp nincs lehetőség. Nagyszerűen alkalmas viszont a tökéletes önuralom látványos szemléltetésére - és pontosan ez az a tulajdonság, amit az angolok szerint elvár tőlük a külvilág." (A. Miall és D. Milsted: Miért nem bírjuk az angolokat? [Ford.: Dragomán György] Pannonica K. Bp. 2000

Címkék: angol fél illem üzlet