Magyarország korrupciós mutatói nem túl jók, ami azt mutatja, hogy mindannyian többször kerülünk olyan helyzetbe, hogy döntenünk kell: rövid vagy hosszú távú érdekeinket helyezzük előtérbe.

Mennyire könnyű vajon NEM-et mondani a korrupcióra? Mit jelent üzletemberként, rendőrként, orvosként, közbeszerzésekkel foglalkozó köztisztviselőként, pályázatokról, nagyberuházásokról döntő politikusként? Mit jelent anyaként, ha szeretném, hogy a gyermekem jobb iskolába kerüljön, gondosabb, gyorsabb orvosi ellátásban részesüljenek a családtagok? Vagy szintén üzletemberként vagy apaként ha fontos, hogy gyorsan vámolják el az importtermékeket, az új kocsim, megkapjam az építési, árusítási engedélyt?

A Transparency International (TI) nemzetközi szervezet évről-évre december 9-én tartja a korrupció-ellenes világnapot. Valahogy hazánkban senkinek sem tűnt föl, hogy ez eddig kimaradt az életünkből. A feledékenység nem véletlen. A korrupciót természetes elemként épült be életünkbe ami ellen felesleges küzdeni, mert volt, van és lesz, mint télen a hideg.

A TI felmérései ezzel szemben azt bizonyítják, hogy a messziről büdös nagy ügyleteken túl – ideértve a közbeszerzéseket, állami megrendeléseket, a Gripen megaüzletétől a Király utcai házak százmilliós elcsalásáig -  a hazai korrupciós mechanizmusok nagy része a mindennapi kis „megalkuvások” óriáshálójából áll. Ennek a hálózatnak az egyik része az, amit megélhetési korrupciónak hívunk, a magánszemélyek és vállalkozások – vagy akár a cikk elején idézett képviselők – kisebb nagyobb döntései, amiket annak érdekében hoznak, hogy meg tudjanak élni. A kis- és középvállalkozások közül sokan feketén foglalkoztatnak embereket, fiktív számlákkal tüntetnek el költségeket, vagy egyszerűen adót csalnak, mert különben lehúzhatnák a rolót. A politikusok nem mernek a választóik szemébe nézni, nem mondják azt, hogy a jó döntésekhez képzett és jól fizetett szakemberek kellenek, tehát legyen magasabb és persze adóköteles a fizetésük, ami valamivel többe kerül mindannyiunknak, hanem álszemérmes és csalárd megoldásokat keresnek. Az ilyen megalkuvások és hazugságok rendszere miatt kapnak (és várnak el) csúszópénzt a parkoló őrök, hálapénzt az orvosok és „ösztönzőt” a gyors ügyintézésért az önkormányzai építési osztályvezetők.

Parlamenti gombnyomás. A költségtérítés 15 százalékos adóját megszavazták. © MTI - Soós Lajos

„Legszívesebben rájuk robbantanám a parlamentet” – dohog a szelídszavú virágárus az egyik bevásárlóközpontban, miközben elrendezi a broméliákat. Épp felizgatta magát, miután aláírta azt az ívet, amelyen egy magánszemély népszavazást kezdeményez, hogy az országgyűlési képviselőknek is csak a számlával alátámasztott kiadásai után járhasson költségtérítés.

A parlamentben fogadták el nemrégiben azt a javaslatot, amely szerint a képviselőknek továbbra is jár az adó- és tb köteles alapilletményükön túl, az azt néha többszörösen is meghaladó és eddig teljesen adómentes költségtérítés.

A politikusok „nagy” gesztusa a társadalom felé az, hogy ezután 15 százalékos adót fizetnek a költségtérítés után, miközben ez a rezsim - az eva-t is beleértve - minden létező hazai rendszer közül a legkedvezőbb, ráadásul a költségeiket továbbra sem kell számlával igazolniuk. „Nekem vajon milyen költségeimről nem kell számlát kérnem, és mit kapok az APEH-től ha nem adok számlát?”– dühöng a virágárus, a cserepek pedig csörögnek-zörögnek az apró helyiségben. Halkan megjegyzem ugyan az eva-t, mint a kisvállalkozások számára – igaza magasabb kulccsal - lényegében hasonló lehetőséget biztosító törvényes megoldást, de a szúrós szemek elől jobbnak látom gyorsan elhagyni a terepet.

A virágárus felháborodása érthető, a politikusok felelőssége óriási, de december 9-én érdemes lenne egy napra neki is és mindannyiunknak elgondolkodni a mindennapi kis döntéseinken. A TI azt szeretné, ha erre az egy napra korrupciómentesek lennénk, nem adnánk és nem fogadnánk el hálapénzt, csúszópénzt, nem törekednénk jogtalan előnyökre, kérnénk és adnánk is számlát mindenért. És nem utolsósorban elmélkednénk egy kicsit azon, hogy mielőtt mindig másokban (korrupt hivatalnokokban, szemérmetlen politikusokban, offshore-ba menekülő vállalatvezetőkben) keresnénk a problémák gyökerét, mi magunk mit teszünk, és mit nem teszünk – és nem csak a korrupciómentes világnapon.

Mózer András HVG