Egy vezető rengeteg dolgot megtanul: azt, hogy uralkodnia kell az indulatain, az individualizmusán, mert a vállalat olyan lesz, amilyen maga az ember - véli a Magyar Telekomtól március 31-én távozott Simó György, aki 2008 januárja óta a társaság új üzleti területekért és üzletfejlesztésért felelős vezérigazgató-helyetteseként dolgozott.

Azt a természetes képességemet, hogy embereket tudok vezetni, a Magyar Telekomnál tovább-képeztem - részben a gyakorlatban, részben pedig nagyon céltudatosan

Karrierív

Simó György szociológusként végzett az ELTE-n 1997-ben. Az egyetemi évek alatt a Magyar Narancs című hetilap munkatársa, rovatvezetője, valamint New York-i tudósítója volt. A Tilos Rádió egyik alapítója, műsorvezetője, majd a kuratórium elnöke volt, 1996 és 1998 között az AMARC-Europe alelnöke volt, 1997-ben fél éven át a Filmvilág szerkesztőjeként dolgozott.

A Matáv-csoporthoz 1997-ben csatlakozott szakértőként, a társaságnál a tartalomszolgáltatási tevékenységet előkészítő csoport - a későbbi [origo] portál - üzleti és megvalósítási tervéért, majd a portál piaci bevezetésének projektmenedzsmentjéért felelt, 1999-ben nevezték ki a MatávNet programigazgatójának, egy évvel később pedig a távközlési csoport internetstratégiája kidolgozását vezette.

Simó 1999 áprilisától a MatávNet Kft. vezérigazgató-helyettese, ügyvezetője, szeptembertől pedig az Axelero Internet médiáért, stratégiáért és kommunikációért felelős általános vezérigazgató-helyettese volt, majd 2003 novemberében kérték fel az T-Online Magyarország vezérigazgatói pozíciójának betöltésére, 2006 szeptemberétől pedig a Magyar Telekom vezérigazgató-helyetteseként a vezetékes szolgáltatások üzletág (T-Com), majd 2008. január 1-jétől az új üzleti területek és üzletfejlesztési üzletág vezetője volt. Idén április elsejéig az Origo Zrt. és az Mfactory Zrt. igazgatóságának elnöke, az FHB felügyelőbizottságának tagja, emellett tagja a Mozgókép Közalapítvány kuratóriumának és a Mafilm Zrt. igazgatóságának is.

- Ez az első interjú a Napiban, amelynek alanya munkanélküli...

- Én nem érzem magam munkanélkülinek, inkább egy fejezetet kezdenék az életemben. Nem pánikolok attól, hogy most nem dolgozom: az elmúlt tizenkét évben annyit dolgoztam, hogy a következő időszakot annak szeretném szentelni, hogy rendezzem a gondolataimat, kipihenjem magam és üdülni menjek. Persze dolgozom most is, kisebb-nagyobb munkákat, például tanácsadást elvállalok. A mostani állapot abból a szempontból számít munkanélküliségnek, hogy nincs egy intézmény, amellyel összekapcsolódok, mint korábban volt a rádió, a Magyar Narancs vagy a T-Online.

- Milyen feladatot, tennivalót keres majd magának?

- Az én helyzetem elég speciális, mert az érdeklődési köröm, az ambícióm túlmutat azon, hogy vállalatot vezessek. Azokat a dolgokat, amiket magam mögött hagytam, a médiát, a rádiózást, a tévézést, az újságírást vagy a filmkészítést, az elmúlt években nem igazán tudtam megélni, mert a munka és a család mellett nagyon kevés szabadidőm maradt. Most néhány hónapig lesz időm arra, hogy ezekkel az ötleteimmel, projektjeimmel is foglalkozzam. A következő hetekben nagyon sokat fogok nem csupán for-profit, hanem nonprofit dolgokkal is foglalkozni. Tartalmát tekintve nem tudom, hogy milyen területen fogok dolgozni, viszont mindenképpen olyan dolog lesz, ami izgat és beindít. Valami olyat szeretnék csinálni, aminek nemzetközi vonatkozásai is vannak - akár a munka színvonalát, piacát vagy kapcsolatrendszerét tekintve. A nyár végéig viszont biztosan nem döntök arról, hol fogok majd dolgozni.

- Egy leendő munkahellyel kapcsolatban milyen elvárásai vannak? Elképzelhető, hogy akár beosztott státust is elvállal?

- Minden elképzelhető - és persze a felső vezető is egy beosztott. Nagyvállalatnál viszont az előzőnél kisebb pozíciót nem keresek. A legjobb teljesítményt például akkor produkáltam, amikor a T-Online-t, vagyis egy egész vállalatot vezettem. Az igazi kérdés az, hogy a saját üzletemet fogom-e csinálni vagy egy nagy intézményhez tartozom. Vagy ahogy annak idején a T-Online-t felépítettük, újra felépítek egy vállalkozást. Alkatilag amúgy a minél nagyobb önrendelkezést és szabadságot keresem.

- A Magyar Telekom előtt komoly közösségi tapasztalatokra tett szert: részt vett egy közösségi rádió megalapításában, a Szabad Rádió Magyarországi Szervezetének ügyvivője, majd az AMARC-Europe-nak az alelnöke volt. Ezekből a tapasztalatokból mit tudott hasznosítani egy távközlési vállalatcsoportnál?

- A Tilos Rádiónál bázisdemokráciát működtettünk, aminek egyik fő szervezője voltam. Ott nem volt hierarchia, írásos adminisztráció, következésképp ha az ember el akart valamit érni, meg kellett győzni a többieket. Bennem nagyon erős a konszenzusépítés igénye, de a képessége is. Az említett közösségekben nagyon sokféle embert kellett meggyőzni különböző helyzetekben, ezt a képességet pedig nagy szervezetekben is lehet hasznosítani. Mindenfajta vállalati munka csapatban, közösségben való szerepvállalást jelent. Az eredményorientált tevékenység ugyanakkor csapatra és nem közösségre épít. A Tilosnál végzett munka eredményeként a szociális képességeim fejlődtek, ezeket tudtam később leginkább használni.

- Eredetileg szociológusként végzett, ez nyilván felvértezte egyfajta szociális érzékenységgel. A Magyar Telekomnál szüksége volt erre a tulajdonságra?

- Szociális érzékenység helyett inkább a társadalmi elkötelezettséget mondanám. Számomra nagyon fontos volt mindig, hogy olyan dologgal, termékkel foglalkoztam, amiben hiszek, ilyen volt a közösségi rádiózás, a minőségi újságírás vagy az internet. A cégnél töltött nagyjából tizenkét évből az első tíz a magyarországi internet fejlődésének az első szakasza, ha úgy tetszik, hőskora volt. Nem egyszerűen eladni kellett, hiszen ennél többet láttunk és látunk az internetben. Az internet és az online média olyan termékek, amelyek hihetetlen mértékű új szabadságokat, lehetőségeket nyitnak az emberek életében. Akkoriban az első százezrek mentek fel a hálóra, úgyhogy egyfajta evangelista feladat volt: a termék értékesítése mellett meg is kellett magyarázni, hogy miről van szó.

- Amikor a volt Matáv-csoporthoz került, először szakértőként, majd igazgatóként dolgozott, aztán mindvégig igazgatói, később vezérigazgató-helyettesi posztot töltött be. Nem hiányzott a beosztott oldalon szerzett munkahelyi tapasztalat?

- A vezetésnek van egy természetes része, ami megvolt bennem már az iskolai évek alatt is, ez pedig alkat kérdése, amit a sportban például tehetségnek hívnak. Azt a természetes képességemet, hogy embereket tudok vezetni, a Magyar Telekomnál továbbképeztem - részben a gyakorlatban, részben pedig nagyon céltudatosan. Az ember ilyen helyzetben rengeteg dolgot megtanul: azt, hogy uralkodnia kell az indulatain, az individualizmusán, mert a vállalat olyan lesz, amilyen maga az ember. Egy hierarchizált vállalat természetes organizmusként követi vezetőjének az attitűdjét. Sokan azt hiszik, ha feljutnak egy pozícióba, akkor minden rendben lesz. A főnök-beosztott viszonyban természetesen a vezető elmondhatja, hogy mit akar csinálni, de ez csak rövid távon működik. Ezzel szemben az embereket el kell juttatni arra a pontra, hogy önállóan, saját eszközrendszerükkel maguk oldják meg a problémákat. Én ezt az utat bejártam: dirigens típus voltam, mára pedig egy lényegesen felhatalmazóbb vezető lettem. Az érzelmi intelligencia, azt hiszem, mindig megvolt bennem, amivel egy vezető ráhangolódik az őt körülvevő emberekre.

- Pályafutása valamennyi mérföldköve éles váltás volt: szociológia, újságírás, rádiózás, filmezés, online média. Az új üzleti területek üzletágának vezetése mintegy hab volt ezen a tortán. Mindig tudatosan kereste az új területeket?

- Azt hiszem, igen, de az elmúlt tizenkét év ebből a szempontból sokrétű volt. Sokan kénytelenek munkahelyeket váltani, hogy új dolgokkal foglalkozhassanak. Bennem mindig megvolt a késztetés az új kihívások keresésére. Nekem - anélkül, hogy a cégtől el kellett volna mennem - két-három évente mindig adódott egy új feladat: hol a vállalatvezetés, hol a tartalom felépítése, hol a nagyvállalati működés.

- Mi jellemzi inkább a karrierjét: a szerencse vagy az önérvényesítés?

- Inkább a tudatosságnak és a szerencsének egyfajta kombinációja. Folyamatosan stratégiákon, szcenáriókon gondolkodom, így működik az agyam. Nem tudom, kisgyerekként mi szerettem volna lenni, de nem terveztem, hogy nagyvállalati vezető leszek, mert akkor nem a bölcsészkarra jelentkeztem volna. Az is szerencse, hogy nagyon jól tudok alkalmazkodni helyzetekhez. Ugyanakkor olyan helyzetekben, mint a mostani, fontos, hogy észrevegyem azokat a lehetőségeket, amelyeket úgymond a szerencse hoz elém. Ez egyfajta tudatos nyitottságot és készenlétet feltételez.

Nem voltam predesztinálva például arra, hogy a Magyar Telekomnál dolgozzak. Amikor a Narancstól eljöttem, készen voltam rá, hogy elfogadjak valami új dolgot, amit egyébként keményen meg tudok ragadni, ha élvezem a feladatot. Amikor szakértőként elkezdtem a cégnél dolgozni, az önérvényesítés volt: lépésről lépésre igazoltam magamnak is és az engem kinevező vezetőknek is, hogy képes vagyok ebben a szervezetben is eredményeket felmutatni. Van ebben egyfajta szorgalmi, önérvényesítő elem, de az igazán fontos dolgok mindig maguktól jöttek. Vállalati múltam akkora támogatást jelent, hogy jelenleg már elég sok mindent meg tudok csinálni, és most várom, hogy mit dob fel a víz. Nyitottság és fegyelem kell, és akkor a szerencse is biztosan elkezd dolgozni. - írta a Napi Gazdaság