(NAPI) 2007. 08. 16. 8:15:04

A pénzforgalmi szolgáltatások bővülése, s a kapcsolódó jogszabályi változások számos kérdést vetnek fel az inkasszó és a végrehajtás alkalmazását illetően.

A hitelező a saját számlavezető bankjánál kezdeményezheti első körben az inkasszót, ehhez prezentálnia kell a pénzkövetelését megalapozó jogerős, végrehajtható határozatot. Ha mindez nem vezetett eredményre, következnek azok a jogcselekmények, amely keretében már a végrehajtó végez el bizonyos letiltásokat. Hasonló a metódus cégek esetében is: ha valamely gazdasági társasággal szemben pénzkövetelés behajtása iránt indult végrehajtási eljárás és az azonnali beszedési megbízás nem vezetett eredményre, a bírósági végrehajtó vonja majd végrehajtás alá az adós bankszámláját.

A pénzkövetelést elsősorban az adós munkabéréből, illetményéből, munkadíjából, a munkaviszonyon, munkaviszony jellegű szövetkezeti, közszolgálati, társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló járandóságából, valamint a munkából eredő egyéb, rendszeresen kapott, időszakonként visszatérő díjazásából, juttatásából, követeléséből, illetőleg a pénzintézetnél kezelt, az adóst megillető összegből kell behajtani. Ez a rendszer logikus, hiszen az adósok nagy része rendszeresen munkabért vagy munkája ellenértékeként más jövedelmet kap, és részesül valamilyen nyugellátásban, rendszeres jövedelemben.

Az adós munkáltatóját a végrehajtó keresi meg. A munkabérből történő levonás során azt az összeget kell alapul venni, amely a munkabért terhelő, abból a külön jogszabály szerint levonással teljesítendő adónak, egészségbiztosítási és nyugdíjjáruléknak, továbbá egyéb járuléknak a levonása után fennmarad. Az így csökkentett összegből általában legfeljebb harminchárom százalékot, kivételesen legfeljebb ötven százalékot lehet levonni. Ezen kivételes követelések a következők lehetnek: tartásdíj, az adóssal szemben fennálló munkavállalói munkabér-követelés, jogalap nélkül felvett munkavállalói munkabér és társadalombiztosítási ellátás. Ha a befolyt összeg nem fedezi a végrehajtás során behajtani kívánt valamennyi követelést, a kielégítési sorrend a következő: gyermektartásdíj, egyéb tartásdíj, munkavállalói munkabér és a vele egy elbírálás alá eső járandóság.

Csak ezután következhet a büntető- és a büntetés-végrehajtási, valamint a szabálysértési eljárásban az adóssal szemben megállapított, az állam javára fizetendő összeg, a vagyonelkobzásból eredő követelés, adó, társadalombiztosítási követelés és más köztartozás. Fontos szabály, hogy a sorrendben előbb álló követelés teljes kielégítése után lehet a sorrendben hátrább álló követelést kielégíteni. Ami még a levonási sorrendet illeti, az ugyanazon pont alá eső több követelés egymás közötti sorrendjét aszerint kell megállapítani, hogy az egyes követelésekre vonatkozó letiltások, vagyis a levonás alapjául szolgáló okiratok közül melyik érkezett előbb a munkáltatóhoz.

A munkáltató köteles az adós munkabéréből a letiltásban meghatározott összeget levonni és kifizetni a végrehajtást kérőnek, illetőleg kivételesen átutalni a végrehajtói letéti vagy más számlára, ugyanakkor az is kötelessége, hogy legkésőbb a letiltás átvételét követő munkanapon értesítse az adóst a letiltásról. Kötelessége intézkedni annak érdekében, hogy a munkabér esedékessé válásakor (a kifizetésének napján) a letiltott összeget a munkabérből vonják le és fizessék ki a végrehajtást kérőnek, illetőleg kivételesen utalják át a végrehajtói letéti vagy más számlára.

A munkáltatónak az is kötelessége, hogy értesítse a letiltás foganatosításának akadályáról a letiltást kibocsátó szervet. Egyébként ha az adós munkabéréből a rendszeresen, időszakonként visszatérő részletekben levonandó követelést valamelyik hónap folyamán részben vagy egyáltalán nem lehetett levonni, az elmaradt részleteket le kell vonni, mihelyt lehetséges.

A törvény kiemelten kezeli a pénzügyi intézményeknél kezelt összegeket, a főszabály szerint az adóst megillető pénzösszeg teljes összegben végrehajtás alá vonható, kivéve a természetes személyt megillető egyes pénzösszegeket. Itt arról van szó például, hogy a bank által kezelt, természetes személyt megillető összegből az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének négyszerese feletti összeg korlátlanul végrehajtás alá vonható. Ami az ez alatti összeget illeti, ebből az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összege és az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének négyszerese közötti rész ötven százaléka vonható végrehajtás alá.

Ha a követelés behajtása nem volt eredményes, lehetőség van úgynevezett ingóvégrehajtásra, magánszemélyek, cégek esetében egyaránt. A végrehajtó ilyen esetben az adós ingóságait foglalási jegyzőkönyvben írja össze, és azokat – a végrehajtási költség megelőlegezésének időpontjától számított harminc napon belül – az adós gazdasági társaság székhelyén vagy telephelyén le is foglalja.