Selyempapírba csomagolt kritikát adott elő Dominique Strauss-Kahn, az IMF vezérigazgatója a múlt heti budapesti látogatásakor. A bankár csak szőrmentén említette meg: a magyar kormánynak lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy ne térjen le az egyensúlyi pályáról, s még azt is hangsúlyozta, „minden a lehető legjobban halad”. Más kérdés, hogy a kiszivárgott hírek szerint zárt ajtók mögött ennél azért kritikusabb hangot ütött meg. A helyzet ugyanis az, hogy az idei költségvetés tervezésekor használt alap makromutatók közül a várható GDP-vel és az inflációval is gondok vannak.

 

ELEGÜK VAN. Strauss-Kahn visszafogott nyilvános kommunikációja bizonyos szempontból érthető. Az IMF-nek elege van abból, hogy a világ pénzügyi csendőreként emlegessék . A bankár Budapesten éppen ezért azt hangsúlyozta, hogy immár nem adnak receptet, vagyis a hitelért „cserébe” megvalósítandó gazdaságpolitikai programot Magyarországnak kell kidolgoznia. Lapunk úgy tudja, hogy James Morsink, az IMF hazánkért felelős szakértője is a szervezet missziójának újradefiniálásaként fogta fel a magyar projektet. A Valutaalap a hitel feltételeként nem fogalmazott meg részletes és számon kérhető, „kemény” gazdaságpolitikai célokat és követelményeket, egyedül a 2,6 százalékos államháztartási hiánycélhoz és a reálbérek szinten tartásához ragaszkodott – legalábbis a makropálya vonatkozásában.

 

Feltételeket inkább a Világbank épített volna be a megállapodásba, amely 1,3 milliárd dollárral szállt be az IMF 15,7 milliárd és az EU 8,1 milliárd dollárja mellé. „A szervezet úgy csöppent a Magyarország és az IMF közötti tárgyalásokba, mint Pilátus a krédóba” – fogalmazott egy forrásunk. A Valutaalap képviselői tavaly októberben Budapesten tárgyaltak a hitel-megállapodásról, és már nyilvánosságra is hozták annak tényét, amikor jött a világbankos csapat.

 

KEMÉNYKEDŐ VILÁGBANK. A rendhagyó konzorcium végül speciális okok miatt állt így össze. Alapvetően az IMF-fel zajlottak a tárgyalások, de már a konzorciális hitel bejelentése előtt néhány nappal közzétették, hogy a Magyar Nemzeti Bank 5 milliárd eurót kap az Európai Központi Banktól (ECB) a válság hatásainak enyhítésére. Ebből az összegből a kiszáradt bankközi devizapiac élénkítését lehetett volna megvalósítani. Amikor az IMF bejelentette a 25,1 milliárd dolláros keretet, akkor – a segítség erejét felmutatandó – egybekapcsolták a saját hitelüket az ECB által folyósított és az Európai Unió pénzügyminiszterei által jóváhagyott kölcsönnel, illetve bevonták az állandó hitelezőtársat, a Világbankot is. Utóbbit rigorózusabb csapatnak tartják az IMF-nél. S valóban, a világbanki illetékesek belementek ugyan a megállapodás közzétételébe, de a konkrét lehívások előtt igyekeztek külön feltételeket diktálni. Ők szerették volna például azt is a hitelnyújtás kondíciói között látni, hogy történjen meg a magyar nyugdíjrendszer átalakítása. Lapunk úgy tudja, ebből végül nem lett semmi: a világbankos erőfeszítések elvéreztek az IMF „puha” hozzáállásán.

A mostani látogatás előtt utoljára decemberben volt itt a Valutaalap küldöttsége, mondván: előkészítik a februárban esedékes felülvizsgálatot. Gyorsan kiderült számukra is, hogy a Gyurcsány-kormány elvette ugyan a közalkalmazottak 13. havi bérét, ám azt végül így-úgy mégiscsak visszacsöpögtetni tervezték az érintettek zsebébe. Információink szerint ezt az IMF küldöttsége nem is hagyta szó nélkül. Az is nyilvánvalóvá vált számukra, hogy a betervezett 4,5 százalékos inflációnál jóval alacsonyabb lesz az idei ráta. Világos volt: át kell tervezni a makrogazdasági pályát, a várhatóan 2 százalék körül alakuló idei infláció miatt ugyanis 2009-ben jó 200 milliárd forinttal kevesebb bevétel folyik be a kasszába.

 

A dolog pikantériája, hogy értesüléseink szerint a 2009-es államháztartási hiánycél keretfeltételéül szolgáló két legfontosabb makrogazdasági paramétert, az idei GDP-tervet, illetve inflációs előrejelzést is éppen az IMF hozta. Ennek alapján tervezte a kormány a költségvetést 1 százalékos GDP-csökkenéssel és 4,5 százalékos inflációval. A kívülről kapott mutatókat tehát a kabinet sem ellenezte. „A kormány kullogott a valóság után” – fogalmazott egy forrásunk, aki szerint tavaly októberben Budapesten még 2 százalékos GDP-növekedést vártak, másfél hét elteltével már csak 1 százalékkal számoltak, majd mindez 1 százalék alatti visszaesésre változott. Ekkor azonban lapunk egyes borúlátó elemzői vélekedéseket összegezve már arról írt, hogy a legrosszabb esetben akár a 6–7 százalékos GDP-csökkenés sem zárható ki (Ki marad talpon? – Figyelő, 2008/47. szám). Majd következett a Reuters 2008. decemberi elemzői konszenzusa, amely már hivatalosan is több mint 2 százalékos GDP-csökkenést tartalmazott erre az évre. A felmérésbe bevont elemzők közül a legpesszimistább 4 százalékos visszaesést vetített előre 2009-re; könnyen lehet, hogy neki lesz igaza.

Az IMF-fel kötött megállapodás e részleteit egy, a tárgyalásokhoz közel álló forrásunk úgy ítélte meg, hogy a szervezet „gigantikus szívességet” tesz a kormánynak, mert nem kényszeríti arra, hogy a választásokhoz közeledve megfeleljen egy szigorú nemzetközi feltételrendszernek. Persze az IMF erre nyugodtan mondhatja, hogy nem akarja beleütni az orrát a magyar politikai csatározásokba. Erre vezethető vissza, hogy forrásaink szerint az intézmény képviselői akceptálták a kormány azon érvelését, miszerint azért nem tudta véghezvinni a nagy átfogó reformokat, mert az ellenzék keresztbefeküdt azoknak.

 

Simor András, Dominique Strauss-Kahn és Gyurcsány Ferenc.Az IMF küldöttsége az „őrizzük meg nyugalmunkat" álláspontot képviselte. Fotó: MTI

 

 

A A világgazdasági válság megjósolhatatlan kimenetei miatt az idei GDP-prognózisok a múlt év végén még nagyon bizonytalanok voltak, az azonban már akkor is látszott, hogy az inflációt erősen felültervezték. A Reuters tavaly októberi felmérésében a piaci elemzők 2009-re átlagosan 3,8 százalékot jelöltek meg, majd e konszenzus novemberre 3,4 százalékra, decemberre pedig 2,5 százalékra apadt. Lapunk december elején kérdezett rá erre a pénzügyminiszternél, s aki maga is elismerte, hogy minden bizonnyal túl magasra lőtték be 2009-re a 4,5 százalékos inflációs célt (Van vészforgatókönyv – Figyelő 2008/49. szám). Veres János akkor a feketegazdaság fehéredéséből származó bevételeket jelölte meg annak forrásaként, hogy honnan pótolják majd az alulteljesülő infláció miatt elmaradó bevételeket.

 

Mára nyilvánvaló, hogy ennél azért keményebb intézkedésekre lesz szükség. A kabinetnek rosszul jött a „váratlan” költségvetési probléma, hiszen az elmúlt hónapokban kommunikációja folyamatosan arról szólt, hogy a Gyurcsány-kormány jól kezeli a pénzügyi válságot. Ma is az látszik, hogy a miniszterelnök megpróbálja a „váratlanul” rosszul alakuló nemzetközi konjunktúrára fogni a kialakult helyzetet. Annyi mindenesetre biztos, hogy a rosszul tervezett költségvetésben az IMF is ludas. Ezt egy forrásunk szerint a múlt heti budapesti tárgyalás alkalmával el is ismerték. A szervezet küldöttsége az „őrizzük meg nyugalmunkat!” álláspontot képviselte; csupán annyit kértek a magyar kormánytól, hogy dolgozzon ki egy reális makrogazdasági pályát. „Nem léptek fel keményen, adtak időt, látják a problémát” – összegezte az egyeztetés hangulatát informátorunk.

 

Az IMF „puhaságába” így az is belefért, hogy „elengedték” a GDP 2,6 százalékában megjelölt hiánycélt. Az új pálya legvalószínűbben 3–4 százalékos GDP-csökkenést és 2 százalék körüli inflációt tartalmaz majd. Az elemzéssel a hónap végére kell elkészülnie a pénzügyminiszternek, s erre az időpontra, január 29-re kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülést a kormányfő is az új helyzet megvitatására. Ha a 2,6 százalékos hiánycélból indulunk ki, akkor az csak erre az évre 300–400 milliárd forint költségvetési egyenlegjavulást feltételez. Lapunk úgy tudja, az IMF „megértette”: ezt szinte lehetetlen keresztülverni. Így a hiánycél minden valószínűség szerint úgy változik, hogy ne haladja meg a 3 százalékot. Ehhez 200–250 milliárd forint egyenlegjavulást kellene hozni.

 

REVÍZIÓK. A Gyurcsány-kormány kénytelen megmenteni az idei évet, s az IMF-csomag kitart még a jövő év első negyedében is. Magyarország a konkrét vállalásokat a központi költségvetés elsődleges pénzforgalmi egyenlegére tette (Választási biztosíték – Figyelő, 2008/46. szám). Az IMF a végrehajtást negyedévente vizsgálja: a 2008-as folyamatokról február 15-ig fejezi be a monitoringot, majd az egyes negyedéves teljesítményeket mindig az adott három hónap lezárása után másfél hónappal minősíti. Azaz az első negyedév célértékeinek alakulásáról május 15-én nyilatkoznak.

 

Forrásaink amúgy nem tartják elég komolynak ezeket a monitoringokat. Jön egy IMF-küldöttség, megkapja a táblázatokat, majd ezekhez kapcsolódóan kérdezősködik egy keveset. Ha esetleg a Pénzügyminisztérium egy-egy negyedév végén el akarja rejteni a nem-teljesítést, könnyen megteheti, hiszen ebben nagy tapasztalata van – vélik a kétkedők.

 

fn.hu